Valaha az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor az emberek keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: “Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.”

A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig köt?anyagul. Azután így szóltak: “Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!”

Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. így szólt: “Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek.

Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!”

Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét ?ket az egész földön, minket pedig Bábel tornyának, hogy segítsünk az összekevert nyelveket mindenki számára érthet?vé tenni.